Nap mottója: "Megdicsérjem mind a 122 lovat? Igen, 95-ös répával."
Reggel felkerekedtünk kis geirangeri hütténkből és útra keltünk Oslo felé. A magas hegyeket és kihalt fennsíkot zuzmóval és vízesésekkel felváltotta a napos síkság és az itthon is megszokott növényzet.
A hosszú utat Lillehammerben szakítottuk meg. Itt zajlott 1994-ben a téli olimpia, és felmentünk a síugrósáncot megtekinteni. Eddig is gondoltuk, hogy magas dolog ez a sánc, és tévén keresztül is para, de közelről szabályosan rémisztő! 936 lépcső vezet fel a sánc tetejére, amelyet az egész csapat meg is mászott. 803-nál megpihentünk egy ajándékárus házikójánál, aki nagyon vendégbarát módon megkínált mindannyiunkat egy-egy szem eperrel, bár mindenki épp a levegő kapkodásával volt elfoglalva. Ezután elbeszélgettünk, és amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, kaptunk tőle 1994-es olimpiai kitűzőt, amely kimondottan magyaroknak készült, magyar felirattal és lobogóval. Képzelem mennyi magyar tévedhet erre, van mit osztogatnia '94 óta.
Oslóba viszonylag későn érkeztünk, és a szállás viszi az eddigi prímet, két kis lakáskánt és egy apartmanunk van, közel a belvároshoz, szupi berendezéssel.
A mai mottó egy előzéshez kapcsolódik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése