Mi a közös Koppenhágában és Sanghajban? (2010. 07. 14.)

Nap mottója: Hasra, ha támad a szarvas!

A szállásunk most Koppenhága külvárosában, egy hajdani királyi vadászterület, ma vadaspark mellett volt. Bár az eredeti célunk az lett volna, hogy a nagyváros zajától távol legyünk, a nyugalom itt nem volt az igazi. Tulajdonképpen már a tegnapi érkezéskor gyanakodva méregettük az épület felállványozott homlokzatát és még viccelődtünk is vele, hogy mi lenne, ha reggel 7-kor nekiállnának festeni. Hát, igazunk lettel, reggel fél 8-kor Feró azzal keltett minket, hogy a mosdók ablakait festik éppen - természetesen nyitott állapotban. Ilyen körülmények között kész kihívás volt a reggeli készülődés.

A nap Koppenhága megtekintésével telt. Bevonatoztunk a városban, és első állomásunk a Kastelet mellett, a kikötő partján a Kis hableány szobra - lett volna. HA A DÁNOK NEM GONDOLJÁK ÚGY, HOGY ELSZÁLLÍTJÁK AZ EREDETI SZOBROT A SANGHAJI VILÁGKIÁLLÍTÁSRA?! Nem másolatot visznek, nem is hagynak itt másolatot, hanem fogják és felpakolják az egészet, ide meg kitesznek egy táblát, hogy bocs srácok, most nem látjátok. Látnotok kellett volna a sok kínai turista arcát, akiket ezért hoztak ide, hihi! Szóval az első látnivalót bebuktuk, de szerencsére a kitett kivetítőn láthattuk, hogy a Kis hableány VALÓBAN Sanghajban van.
Ez után megnéztük az őrségváltást a királyi palotánál, ahol szegény legények medveszőr sapkában masíroztak a 25 fokban. Elmentünk a Hippi negyedbe, Christiania-ba is, hm... érdekes hely. Annyit mondanék róla, hogy a főutcája a Kábszerkereskedők utcája névre hallgat és a falon egy hatalmas graffiti jelzi, hogy a fényképezőgép ezen az utcán nem kívánatos. A sokat mondó utcanév ellenére egyébként ugyanolyan biztonságos ez a negyed is, mint bármelyik másik, igen sok turista is megfordul itt csupán nézelődési célból, ezért több plakát is figyelmeztet, hogy a bajkeverésnek itt semmi helye. Az utca végén álló kapun kifelé menet ez áll: Now you are entering the EU :D

Este a hostelbe visszatérve biciklire pattantunk, és Ilcsi idegenvezetésével letekertünk a tengerpartra, ahol a jó időtől boldog dánok fürödtek a számukra már meleg tengerükben. Utána a már említett óóóriási parkban tekertünk, ahol pedig elmondható, hogy rengeteg szarvas és őz él. Nem csak elvétve néhány, hanem frankón amíg a szem ellát, a mezőkön legelésznek óriási hordákban és szemmel láthatóan nem félnek az emberektől. Előző este kipróbáltuk Máté bumerángját, attól azért távol tartották magukat. Biztos, ami biztos, kértünk instrukciót Ilcsitől, mit is tegyünk, ha az egyik szarvas nekünk ront. Ez lett a nap mottója :)