2010. július 20., kedd

Itt a vége, fuss el véle (2010. 07. 17.)


Ma reggel Berlinből kerekedtünk fel, és vettük hazafelé az irányt. Be volt tervezve egy kis városnézés, de újra visszatért a "ha várost akarunk nézni tuti esik az eső" pech-sorozatunk, úgyhogy kihagytuk. Berlin egyébként sem egy 2-órás-város.
Keményen vágtattunk hazafelé, két megállót és egy ebédszünetet engedélyeztünk csak magunknak a csaknem 900 km-es úton. Prágában egy bevásárlóközpontban álltunk meg harapni valamit, meg is örült mindenki, hogy mennyiféle étterem van, végre nem hamburgert kell enni. Igen ám, de bankkártyát csak a Meki fogadott el... :S
Este fél 9 körül már haza is értünk.
A két hét alatt megtettünk 6700 km-t, és több mint 90 órát ültünk az autóban. Rengeteget láttunk, tapasztaltunk, és nagy élmény volt nyolcan utazni, mindig pezsgett az élet.
Köszi srácok a felejthetetlen utat! :) Hova megyünk legközelebb?

Gergő panorámaképei: www.kantorek.hu/pano
A geirangeri faház és Frederiksborg már kész van!

Játék, játék, játék (2010. 07. 16.)

A nap mottója: You will get wet here

Hazautunk előtt még egy várva várt állomásunk volt, Legoland, a legoból épített vidámpark. Nem nagyon zavartattuk magunkat amiatt, hogy gyakorlatilag rajtunk kívül ember nem volt ott hozzátartozó kisgyerek nélkül, a játékokat mi is rettenetesen élveztük. A vidámparkban felnagyított legoautóba ülve kellett "lézerpisztollyal" lövöldöznünk az egyiptomi piramisban lévő "led-ellenségeket", eloltottuk a LEGO tüzet, vagy hullámvasúton sikítoztunk, mini vízágyúval lövöldöztük egymást a kalózhajóinkon, csillékben utaztuk be a lego aranybányát, indián kenuban a vadnyugat élővilágát. Minden játék hozzá illő hangeffektekkel és legoból épített dekorációval csalogatta az érdeklődőket.

Két hetes utazásunk tökéletes összefoglalása volt a mini legoépítmények sora, ahol nem lehetett nem észrevenni a hasonlóságot Skagennel, Bergennel, Koppenhága kikötőjével, a Nyhavn utcájával, a királyi palotával. Azt hiszem, ez a tipikus helyzet, amikor egy kép többet mondhat minden szónál. Úgy nézzétek, hogy ezek mind több millió apró szabvány legoból vannak.

Szedje a lábát, aki nem akar szétázni (2010. 07. 15)

A nap mottója: Ha úgy érzem fiatalodtam 15 évet, bemehetek?

A mai nap célja az volt, hogy némi élménnyel tarkítva, de átjussunk ismét a Jylland félszigetre, ahol a Legoland is található. Reggel mindjárt egy szép reneszánsz kastélynál indítottunk, amit többszöri leégések után IV. Keresztély király épített újjá. A tégla kastély több kis tornyát cirádás réz sapka védi, a kastély körül kis tó és egy barokk kert található. A sövénybe 4 király(nő) monogramját mintázták, akik a kastélyt a 20. században felvirágoztatták. Kerti kellemes sétánkat egy hatalmas zuhi vágta félbe, így a potya szabadidőt a kiállítás megtekintésére használtuk fel. Legmaradandóbb élményünk 2 modern festmény volt a jelenleg is uralkodó Margit királynőről és trónörökös fiáról. Számunkra érthetetlen indokok vezérelhettek valami ízlésficamos embert, hogy ezeket a rikítóan kék, alaktalan festményeket egy egyébként csodaszép bálterem remek festményei mellé kiakassza. Egyetlen reménysugár, hogy a képek ajándékok voltak, mert ha még fizettek is érte, akkor bizony pazarolják a dán adófizetők pénzét is...

Hosszú autóutunkat Mon szigetén a képen látható krétafal miatt szakítottuk még meg. A terület, bár a sziget keleti csücskében található, szintén az ország legmagasabb pontjainak egyike, 143 méteres magasságával. Itt némiképp mégis impresszívebb ez a magasság, mint a Himmelbjergeten volt :) Egyetlen kár, hogy nem délelőttre időzítettük, mert akkor még vakítóbban világítana a fehér krétafal, de hát majd 50 év múlva, ha megint erre járunk.

Gyors iramban haladtunk tovább Billundba, ahol a szálláson már a másnapi hangulat előszele fogadott minket: a szobánk előtti játszótéren felnagyított legoházikóból "lövöldöztek" egymásra a gyerekek. Mi is 15 évet fiatalodtunk a kemping részen található trambulinon, hintahangyán és akadálypályán. De sajna még a 15 év sem volt elegendő már, hogy a max 12 éves korig használható színes golyóbisos medencében Bazingát játszunk (internal joke Big Bang rajongóknak :))

Mi a közös Koppenhágában és Sanghajban? (2010. 07. 14.)


Nap mottója: Hasra, ha támad a szarvas!

A szállásunk most Koppenhága külvárosában, egy hajdani királyi vadászterület, ma vadaspark mellett volt. Bár az eredeti célunk az lett volna, hogy a nagyváros zajától távol legyünk, a nyugalom itt nem volt az igazi. Tulajdonképpen már a tegnapi érkezéskor gyanakodva méregettük az épület felállványozott homlokzatát és még viccelődtünk is vele, hogy mi lenne, ha reggel 7-kor nekiállnának festeni. Hát, igazunk lettel, reggel fél 8-kor Feró azzal keltett minket, hogy a mosdók ablakait festik éppen - természetesen nyitott állapotban. Ilyen körülmények között kész kihívás volt a reggeli készülődés.

A nap Koppenhága megtekintésével telt. Bevonatoztunk a városban, és első állomásunk a Kastelet mellett, a kikötő partján a Kis hableány szobra - lett volna. HA A DÁNOK NEM GONDOLJÁK ÚGY, HOGY ELSZÁLLÍTJÁK AZ EREDETI SZOBROT A SANGHAJI VILÁGKIÁLLÍTÁSRA?! Nem másolatot visznek, nem is hagynak itt másolatot, hanem fogják és felpakolják az egészet, ide meg kitesznek egy táblát, hogy bocs srácok, most nem látjátok. Látnotok kellett volna a sok kínai turista arcát, akiket ezért hoztak ide, hihi! Szóval az első látnivalót bebuktuk, de szerencsére a kitett kivetítőn láthattuk, hogy a Kis hableány VALÓBAN Sanghajban van.
Ez után megnéztük az őrségváltást a királyi palotánál, ahol szegény legények medveszőr sapkában masíroztak a 25 fokban. Elmentünk a Hippi negyedbe, Christiania-ba is, hm... érdekes hely. Annyit mondanék róla, hogy a főutcája a Kábszerkereskedők utcája névre hallgat és a falon egy hatalmas graffiti jelzi, hogy a fényképezőgép ezen az utcán nem kívánatos. A sokat mondó utcanév ellenére egyébként ugyanolyan biztonságos ez a negyed is, mint bármelyik másik, igen sok turista is megfordul itt csupán nézelődési célból, ezért több plakát is figyelmeztet, hogy a bajkeverésnek itt semmi helye. Az utca végén álló kapun kifelé menet ez áll: Now you are entering the EU :D

Este a hostelbe visszatérve biciklire pattantunk, és Ilcsi idegenvezetésével letekertünk a tengerpartra, ahol a jó időtől boldog dánok fürödtek a számukra már meleg tengerükben. Utána a már említett óóóriási parkban tekertünk, ahol pedig elmondható, hogy rengeteg szarvas és őz él. Nem csak elvétve néhány, hanem frankón amíg a szem ellát, a mezőkön legelésznek óriási hordákban és szemmel láthatóan nem félnek az emberektől. Előző este kipróbáltuk Máté bumerángját, attól azért távol tartották magukat. Biztos, ami biztos, kértünk instrukciót Ilcsitől, mit is tegyünk, ha az egyik szarvas nekünk ront. Ez lett a nap mottója :)

Bazinagy görög vacsi (2010. 07. 13.)


Nap mottója: -What is weal? -Well, ... it's little Milka!

Ma Svédországból Koppenhágába vettük az irányt, a szuper Öresund hídon keresztül, amely Malmöt köti össze a dán fővárossal. Alagúttal, mesterséges szigettel és felvezető utakkal együtt több, mint 10 km hosszú a híd.
Út közben persze megálltunk megnézni Malmőt, szerencsére kifogtunk az időjáráson, és kellemes napos időnk volt.
Koppenhágában szuper szállásunk volt, a külvárosban, egy óóóóriási park szélén. Szerencsés módon a hostel egy távoli zugában volt a két szobánk, így este szerét ejtettük egy - kicsit hangos - rikiki-csatának. Végre sikerült kellő mennyiségű cidert beszerezni, a mulatságnak csak a háziúr hangerő miatti méltatlankodása vetett véget. Szegény, 2 emelettel lejjebb, a ház túlsó szárnyában próbálta aludni a családjával :)
Este egy görög étteremben vacsoráztunk, ahol a felszolgáló nagyon humoránál volt, és nyomta a sódert. Különösen, miután a dán étlapból Gergő kibogarászta az almalevet, de mivel nem tudta mi, az megkérdezte, van-e benne alkohol. A pasas kacsintott egyet és megkérdezte: legyen? LOL Ezek után lefordította nekünk az étlapot, és a nap mottójává választott módon próbálta elmagyarázni nekünk, mi az a borjú.

A kukásautók világnapja (2010. 07. 12. hétfő)


Napi mottó: „Fizetgetnek, dolgozgatunk.”

Ma reggel Oslóból indultunk útnak Svédország felé. Reggel arra kelt az egész csapat, hogy három kukásautó egymás után, kb. fél órás időközönként behajtott az egyébként nyugis kis utcánkba, és nagy zaj közepette elvégzi a dolgát. A kocsik felirata a következő volt: „Mi végezzük Oslo legfontosabb munkáját.” És mivel három ilyen is boldogított minket kora reggel, úgy véltük, alighanem ez az ő saját napjuk.
Oslót elhagyva sikerült kifognunk egy olcsó, ámde automata benzinkutat, ahol hosszan tanakodtunk, hogyan is működik. Végül a kútfej túloldalán tankoló sráchoz fordultunk. Már épp fogalmaztuk angolul, mi is a bajunk, mire szólt, hogy nyugodtan mondhatjuk magyarul is :D Kolozsvári fiú volt, aki egy nagyobbacska csapattal Norvégiában újít fel házakat.
Útban Svédország felé csodálatos, napsütéses idő volt, csak úgy, mint minden másik, utazással töltött napon. (Az időjárás jelentés szerint holnap, amikor Malmöbe megyünk várost nézni, eső várható.)
Út közben megálltunk Vitlycke-ben, ahol megnéztük a Világörökség részét képező sziklarajzokat (más egy csomó Világörökség helyen jártunk: Geiranger, Bergen – Hanza házak). Először bementünk egy, a GPS szerint turista információs pontként nyilvántartott irodába, hogy hol is vannak ezek a barlangrajzok a városban, mire kiderült: (1) az iroda a helyi önkormányzaté, (2) nem barlangrajzok, csak sziklára festett motívumok. Mikor megtaláltuk, jót mulattunk rajta, hogy a halászó-vadászó férfiak minden szerszáma jól láthatóan ábrázolásra került .
Folytatva az utat megálltunk egy parkolóban fényképet készteni a tájról. Sikerült egy épp délutáni kávét és süteményt fogyasztó, idős társaság elé beparkolni, még mosolyogtunk is, hogy jól felkavarjuk nekik a port az egyébként üres parkolóban. Amint kiszálltunk, halljuk az idős társaság részéről: „Milyen kicsi a világ”. Először azt hittük, rosszul hallunk, de miután még egyszer elhangzott, leesett, az idősek egyike egy régen külföldre szakadt hazánk fia. Nagy örömmel üdvözölt minket a bácsi, bemutatott a feleségének, aki svéd létére nagyszerűen beszélt magyarul, és kedélyesen elbeszélgettünk az utazásunkról. A napi mottó is a bácsitól származik, aki így összegezte véleményét a XX. század második felének Magyarországról. Ő volt egyébként a negyedik magyar, akivel összefutottunk az utunk során.

2010. július 11., vasárnap

Vikingek az esőben (2010.07.11.)


Nap mottója: "Elba***tt egy ország ez!"

A mai nap Oslo felfedezésével telt. A Vigeland parkban kezdtünk, amely hatalmas szoborcsoportjairól és rózsaágyásairól nevezetes. Sajnos azonban koradélutánig esett az eső, így rövid úton beettük magunkat a múzeumokba.
Elsőként a Fram múzeumba mentünk, amely Roald Amundsen Fram nevű hajója köré épült, és bemutatja a felfedezőt és a déli sark felfedezésének történetét. Lenyűgöző, hogy be lehet menni a hajó belsejébe, végig lehet nézni a kabinokat és a berendezési tárgyakat!
Ez után Kon-Tiki múzeum következett, amely ugyancsak norvég hajósok felfedezéseit mutatja be. Mindenféle lélekvesztőket építettek, hogy bebizonyítsák, az Atlanti- és a Csendes-óceánt is átszelhették már a dél-amerikai őslakosok, jóval a középkori európai felfedezők előtt. Fantasztikus látni, micsoda építményeken voltak képesek vergődni a tengeren hónapokat. Született az egyik ilyen expedícióról egy Oscar-díjas dokumentumfilm is, majd meg kellene nézni...
A harmadik múzeum a viking hajózás történetét mutatta be. Sajna ezen már csak végigszaladtunk, mert már éhenhalni készült a társaság. Jutalmunk óóóóriási hamburger lett, és még az eső is elállt. A napi közlekedést az osloi buszok és villamosokkal bonyolítottuk. Hazafelé ültünk a buszon, és egyszer csak kanyarodás közben a busz ledudált egy, zöld jelzésnél a zebrán áthaladó gyalogost. Meg is jegyeztük, hogy mintha csak magyar buszsofőr lenne... Mikor leszálltunk, odaszólt mosolyogva magyarul: Norvégiában is dudálnak a buszsofőrök, ha rossz gombot nyomnak!
Azt terveztük, az esti foci VB-döntőt itthon nézzük a szupi apartmanunkban nagy tévén, ám már reggel kiderült, hogy Norvégiában vasárnap nem lehet alkoholt - így sört és új kedvencünket, cidert sem - kapni?! A mottónk is ebből született. Azzal már szembesültünk a napokban, hogy hétköznap csak 8-ig, szombaton csak este 6-ig árulnak szeszesitalt, de hogy vasárnap egyáltalán nem, hááát...
Így beültünk Andy sportpub-jába, és egy rakás norvéggal együtt drukkoltunk - zömében a jobbképű spanyoloknak :) Ilcsi csak azt sajnálja, hogy Iker Casillas neve nem azt jelenti, hogy van ikertesója LOL